Tervezési alapismeretek – piani di lezione e project task completati

Egy 15 fős csoport esetében egy szerkesztés feladatra az alábbi osztályzatokat adtam:

Ha a pontokat elosztom a csoport létszámával, akkor 3,2-es átlagot kapok. Az első körben csak a csoportátlagot mondom meg és a csoport munkát értékelem. A névtelenség miatt ez már egy olyan információ a csoportnak, amelyből objektív következtetéseket tudnak levonni. Közepesre sikerült megoldaniuk a feladatot, de vajon ki kaphat ötöst? Hányan kaphatnak 4-est, vagy 3-ast? A legfontosabb, hogy az egész csoport motivált legyen, és képesek legyenek maguk között kialakítani egyfajta értékrendet a már meghatározott szempontok alapján. Hagyni kell, hogy ők maguk alkalmazzák a feladathoz kapott szempontokat és egymás között döntsék el, mi legyen a munkák sorrendje. Nagyon fontos, hogy az első körbe semmiképp ne szóljak bele. Ebben a szakaszban csakis moderátor szerepet tölthetek be. Ez a helyzet nagyon sok értékes információval szolgálhat a csoportról, amelyek ismeretében könnyebb lesz jó irányba motiválni őket. Ki fog derülni, hogyan értelmezték az értékelés szempontjait. Fontos visszajelzés, hogy vajon mennyire egyezik meg a csoport értékelése az enyémmel? Vajon ugyanazokat a munkákat tartják majd a legjobbnak, mint én? Melyik munkát fogják a legkevésbé értékelni? Képesek lesznek-e megfogalmazni a véleményüket? Amennyiben a csoport önértékelése sikeres és meggyőző, de nem teljesen egyezik az eredeti célkitűzéssel, nem feltétlen szükséges azonnal számon kérni a közösen elfogadott értékelési szempontokat. Az a legfontosabb, hogy a csoportban elindult egy folyamat, amelybe nem szabad direkt módon beavatkozni. Ebben az esetben a fejlődésnek sokkal nagyobb teret és lehetőséget ad az egyéni konzultáció. Ha a csoport önértékelése irreális, akkor muszáj velük közölni az érdemjegyek számát. Ettől a ponttól kezdve számukra a legfontosabb kérdés az lesz, hogy vajon ki kapta az érdemjegyeket? Ki kapta az 1-est? És kik kaptak 5-öst? Nehéz feladat, de következetesen el kell várni a csoporttól, hogy ők maguk osszák szét a jegyeket egymás között. Csak a legvégső esetben szabad nyilvánosságra hozni a saját, név szerinti értékelésemet. Ha sikerül megszüntetni a tanár-diák fronton kialakult demarkációs vonalat, akkor van esély, hogy a csoport képes lesz az objektív önértékelésre. Ha csoportszinten nem működik az önértékelés, akkor visszatérek az eredeti felálláshoz, és mint „művészeti vezető” az előre lefektetett szempontok szerint értékelni a munkáikat.