- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
"A feladat nem egyszerűen a probléma megoldása vagy megválaszolása, hanem a lehető legtöbb vonatkozásnak és összefüggésnek a feltárása, amely a való világban az adott problémához organikusan kapcsolódik."[1] Hortobágyi Katalin
A projektek komplex problémák, feladatok, amelyeket többnyire gyakorlati jellegű problémamegoldást várnak el a tanulótól. Köthető egy, vagy több tantárgyhoz, többnyire szakmaközi és tantárgyközi integrált megoldással lehet megvalósítani.
A pedagógiai projekt a 2020/2021. tanévben bevezetett új szakképzési rendszer ajánlott aktív módszere. Az alapozó oktatáshoz ágazatonként a szakértők által fejlesztett mintaprojektek nagy segítséget jelenthetnek a tanároknak, mert ezek megvalósításával tanulható a módszer és újabb programok kidolgozásához is példaként szolgálnak.
Tantárgyakat átfogó, tantárgyközi témákat kell feldolgozni – komplex gondolkodást kíván. A szakképzésben olyan projektek is indíthatók, melyben több szakma diákjai vesznek részt és egy közös témát dolgoznak fel. A projekt végeredménye egy vagy több komplex termék, produktum. A tanulóknak nagyfokú szabadságuk, önállóságuk van, többféle módszert ajánlunk számukra, melyekből Ők választják ki a megvalósításhoz a legmegfelelőbb eszközt/módszert.
A projektalapú tanítás motiváló tényezői lehetnek:
-
A TÉMA, mivel a diákok maguk választották ki a témát, amelyen dolgoznak, és olyan témát választanak, amelyik érdekes számukra, így motiváltak is;
-
A CSOPORT: a csoporton belül a feladatok és a felelősség is eloszlik a csoport tagjai között. Ha a diákok megtalálják a számukra megfelelő feladatot, motiváltak lesznek;
-
A TERMÉK: a diákok nem egy jegyért dolgoznak, hanem egy terméket hoznak létre vagy egy eseményt valósítanak meg,
-
A FELADAT MEGOLDÁSA, TEVÉKENYÉG: ez jóval kötetlenebb, mint a hagyományos tantermi munka, maguk tervezik és saját aktivitással is jár;
-
AZ ELISMERÉS, ÉRTÉKELÉS: a projekt teljes folyamata során fontos az elismerés, már a részcélok teljesítésének esetében is. (ez lehete szóbeli vagy írásbeli dicséret, vagy akár érdemjegy, egyéb „ajándék” is, pl. kirándulás). Az értékelésben a tanulók maguk is részt vesznek (önértékelés, társértékelés).
A projektmódszer nagyfokú tanulói önállóságot tesz lehetővé, módot ad az ismeretek integrálására, az iskolán kívüli világ megismerésére, kapcsolatok kialakítására, a demokratikus közélethez szükséges készségek elsajátítására.
Megvalósítása azonban nehézségekbe is ütközik: igényli a tantervi keretek megbontását, nehezíti az ismeretek elméleti rendszerének kialakítását, nehezen illeszthető a szokásos szervezeti formák és keretek közé, újfajta tanár-diák viszonyt feltételez.
Célszerű lépesek:
-
Célok, téma kiválasztása, ötletbörze
-
Tervezési fázis: felelősök meghatározása/kiválasztása, munkaformák meghatározása; értékelési módszerek/kritériumok kidolgozása
-
Megvalósítás, kivitelezés - csoportmunkában, tanári mentorálással
-
Projektzárás, értékelés - produktum bemutatása szakmai nap keretében, majd komplex értékelés
„Számomra izgalmas tapasztalat volt, hogy hogyan alakult ez alatt a két hét alatt a kapcsolatom az osztállyal. Nagyon jó, nagyon személyes kapcsolatunk alakult ki. Ebben az iskolában a tanárok nem időznek a gyerekek között, nem beszélgetnek. Nekem ez hiányzott. Barcikán egy kicsit elvárás is a pedagógusok felé, hogy a szünetben a gyerekek között legyenek.
Biztos, hogy a módszer segít abban is, hogy a saját szerepemet végiggondoljam. Például az, hogy alapvetően egy meghatározó tanárszerep az, amiben én szoktam működni, bár sokféle módszert alkalmazok és próbálom sokszínűen tartani az óráimat, de azért ez egy reflektálást is elősegít, hogy mennyire tudok háttérbe vonulni, facilitátor lenni. Nem is könnyű kérdés, hogy mennyire kell, és mennyire nem.” (Don Bosco Szakiskola tanára, Kazincbarcika)
„Minden programnál összeraktuk, hogy milyen témák jöhetnek szóba a meglátogatott intézmény kapcsán. Tehát hogyha elmegyünk a hulladékhasznosítóba, akkor milyen témák lehetnek. És minden gyerek vállalkozott arra, hogy annak a témának utánanéz, és kérdésekkel is felkészül. Elmentünk, volt fotós a csapatban, aki a fotózásért volt felelős, és volt olyan, aki nem akart ebben az egészben részt venni, viszont vállalta a szerkesztést. Tehát amikor hazajöttünk, akkor mindenkinek le kellett neki adni a saját anyagát, és ő rakta össze a kiadvány dizájnját. A hulladékhasznosítóról szóló nagyon szépen elkészült, és akkor elmentünk a nyomdába, és így született ez a végeredmény.” (Rogers Iskola tanára)