- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Barrows és Tamblyn (1980) úgy definiálták a probléma-alapú tanulást, mint a munka folyamatát a probléma megértése és megoldása felé, mely során a tanuló elsajátítja a szakmai készségeket.
A problémaalapú tanulás (PAT, Problem Based Learning – PBL) egyike azoknak a módszereknek, melyek a konstruktív pedagógiai gyakorlatban már bizonyítottak. (A módszert először egy kanadai egyetemen alkalmazták az 1960-as években orvosi esetekkel kapcsolatban).
A konstruktivista pedagógiából jól ismert megállapítás, hogy az új fogalmak beépüléséhez szükséges az is, hogy az új ismeretek hasznosnak ígérkezzenek a diákok számára. A probléma-alapú tanulás során a diákok aktív szereplőkké válnak, akik kisebb csoportokban dolgoznak. Ebben a folyamatban rendkívül fontos szerepet kap az önálló gondolkodás éppúgy, mint a társakkal való kommunikáció.
A módszer alkalmazása során elsőként valamilyen probléma kerül terítékre, melyet a tanulók alaposan körül járnak, értelmeznek. A probléma megoldásához a csoport együttesen, konszenzusra törekedve jut el. Ebben a munkában az egyéni munka és a csapatjáték egyaránt fontos. A probléma megoldását minden csoport bemutatja, melyet megbeszélés, értékelés követ.
Segíti az olyan kompetenciák fejlődését, amelyek a hagyományos oktatás során háttérben maradnak, de az életben nagy szükség lesz rá. Ilyen például a csoportmunka, az együttműködési készség, a magyarázóképesség. Ezen felül segíti a diákok önszabályozó tanulásának a kialakítását. Javítja a változásokhoz való alkalmazkodóképességet, az ismeretlen helyzetekben történő problémamegoldó képességet, illetve a meghozott döntések érvekkel alátámasztott indoklását. Fejlesztőleg hat a kritikai és a kreatív gondolkodási képességre, valamint más elgondolásának, nézetének elfogadási, illetve értékelési képességére, az empatikus képességre.
A probléma-alapú tanulás a tanártól is, a tanulóktól is más típusú attitűdöt és munkamódszereket kíván. Ez azt jelenti, hogy a tanári felkészülés és a pedagógus órai tevékenysége, szerepe is eltér a tradicionálistól.
Jelenleg a tanárok 25-30 fős osztályokban tanítanak, azonban egy jól működő csoport felső létszáma ennél jóval kisebb. Így egy tanár több csoportnak is a tutora, ami sokkal nehezebb feladatot jelent, mint egy frontális órát tartani.
Sajnos ennek feloldása nagyon nehéz, hiszen nem határozhatjuk meg, hogy a tanárok kevesebb diákot tanítsanak. Egyik megoldás, hogy a csoportmunkát szakkörökön alkalmazzuk.
A PBL módszerrel való tanítás végén a diákoknak lehetőséget kell biztosítsunk a tanultak bemutatására, azaz ne csak a tények tudását ellenőrizzük, hanem például a problémafelismerő, problémamegoldó, kommunikációs képességet is.
Erre a típusú értékelésre alkalmasak a különféle alternatív értékelési módok, mint: a gyakorlati
vizsga, fogalomtérkép, párértékelés, ön-értékelés, szóbeli vizsga. Ezen alternatív értékelési módok alkalmazása annál hatékonyabb, minél többféle részeredmény összegzéséből vonjuk le a végső következtetést.