- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
“Az élménypedagógia nem más, mint személyközpontú pedagógia, mely mind az egyén, mind pedig a csoport fejlődésére és sikerességére fókuszál“ (Rogers 1984)
Az élménypedagógia a tapasztalati tanulásból indul ki. Az "Add a kezébe, próbálja ki, hallgassa meg, szagolja meg, tapasztalja meg maga.” módszerét állítja előtérbe, melyben a saját kísérletek esetleges kudarca is fontos tapasztalat. A diák nem kész megoldásokat kap, hanem saját próbálkozásain keresztül oldja meg az adott feladatot, és gyakran nem egyedül, hanem csoportosan. A passzív befogadást felváltja a megismerő tevékenység általi tanulás, amely az aktivitáson és élményszerűségen keresztül megteremti a tanuláshoz szükséges motivációt is.
Az élményre alapozó, vagy élményt adó tanítási-tanulási módszere tárháza igen széles. Ide tartozik minden olyan módszer (például a kooperatív módszertan, a gamifikáció) amely az élményszerűséget helyezi a tanulási folyamat fókuszába.
A közös problémamegoldás során a tanulók nemcsak a szociális kompetenciáikat bővítik, hanem ismeretanyagaikat is.Kölcsönösen profitálnak a közös tanulási szituációból. Egy probléma közös megoldásának élménye után mind a kérdező, mind a magyarázó fél többet tud majd, nemcsak az adott témakörről, hanem az emberi kölcsönhatásokról is.
Az élménypedagógia a közvetlen tapasztalásokon és a diákok aktív cselekvésén keresztül tanít. Elsősorban a személyes készségek fejlesztését tűzi ki célul, fejleszti az önismeretet, önértékelést, az egyéni felelősségvállalást is.
Amikor a tanulási folyamat új ismeretei össze tudnak kapcsolódni egy megfelelő élménnyel, az nagyban segíti a tudás elmélyülését és későbbi felidézését.
A módszer a tapasztalati nevelés egyik formája, amely kivezeti a résztvevőket a való világba, hogy próbára tegyék értékeiket, tudásukat, képességeiket és kreatív gondolkodásukat. A felnőtt vezetők (pedagógusok, animátorok, népművelők, múzeumpedagógusok) segíthetik a kivételes és izgalmas helyzetek létrejöttét, de az élménypedagógiát inkább „önirányításúnak”, mint mások által irányítottnak kell tekinteni.
Érteni kell és elfogadni a csoportfolyamatokat és a közösségben való munka etikáját. „A siker megerősít” elv alapján sikerorientált légkör építése a célunk.
Az élménypedagógiában mindig ott rejlik a véletlen, a kiszámíthatatlanság, az izgalom, a kreativitás és a divergens gondolkodás a kitaposott utak helyett. Egy élménypedagógiai foglalkozás legfontosabb eleme a közvetlen élményt követő feldolgozás, a megbeszélés, a reflexió és az önreflexió.
A reflexiós kör, a megbeszélés célja az érzelmek feldolgozása, az önismeret és a reális helyzetértékelési képesség fejlesztése.
Az élménypedagógia nem válhat dogmává, azaz leghatékonyabb felhasználása az, ha a tudásátadás hagyományos módjait színesítjük-gazdagítjuk élménypedagógián alapuló projektekkel. Így az önfegyelem, az elmélyülés és a figyelem is edződik (hagyományos tanulás) és a motiváció és sikerélmény is megjelenik (élménypedagógia).
„Az élménypedagógiában az út maga fontosabb, mint az eredmény maga”.