A diagnosztikus értékelés mindazon folyamatok, eljárások és intézkedések összessége, melyek a pedagógiai folyamat adott szakaszának eredményeit, problémáit tárják fel. Fő funkciója olyan módosító stratégiák megalapozása, melyek feladata a döntéselőkészítés. Ilyenkor a feltételeknek, illetve az egyének és csoportok jellemzőinek megváltoztatásához, fejlesztéséhez kívánunk információkat gyűjteni.
A diagnosztikus értékelés a helyzetfeltárás eszköze, a tanulók előzetes tudásának, tanulási motivációjának, érdeklődésének, tanulási sajátosságainak feltérképezésére szolgál. A diagnosztikus értékelés a pedagógus – és természetesen a diák – tájékozódását szolgálja, az így szerzett információ alapján tervezhető hatékonyan a tanítás-tanulás folyamata az adott tanulócsoportban. A diagnosztikus céllal készült felmérésre ne adjunk érdemjegyet. Ugyanakkor a diákok kapjanak érdemi tájékoztatást eredményükről.
A diagnosztikus értékelés a tanítás-tanulás több szakaszában is alkalmazható az alábbiak szerint:
A tanítás-tanulás eredményessége szempontjából fontos tudnunk, hogy diákjaink birtokában vannak-e annak a tudásnak, amelyekre építeni szeretnénk a továbbiakban. A diagnózis alapján dönthetünk arról, hogyan kezdjük, illetve hogyan folytassuk a munkát a vizsgált tanulócsoportban. A diagnosztikus értékelésnek fontos szerepe van az egyénre szabott tanulási utak tervezésében, megvalósításában.
A diagnosztikus értékelés, a helyzetfeltárás eredményeit rosszul is lehet alkalmazni, hiszen alapul szolgál ahhoz a gyakorlathoz, amikor a közel hasonlónak tekintett tanulók tartós elkülönítését, szelektálását szolgálja (lásd szegregáció, homogén osztályokba, nívó csoportokba sorolás).
A diganosztikus értékelés alapeszköz tanári kelléktárban. A diagnosztikus értékelés magában foglalja az adatok összegyűjtését és részletes értékelését a tanulók tudásáról és képességeiről az adott területen. Ezek az adatok segítik a tanárt, hogy megfelelő pedagógiai eszközökkel és céltudatos tanulási folyamatok tervezésével segítsék a diákok tanulási igényeit.